Ebben a posztban most kivételesen nem a nyelv lesz a legfontosabb, de azért az sem marad ki. Mivel sokan kérdeztek arról, mi a helyzet Portugáliában és a napokban jártam ott, gondoltam, leírom friss élményeimet. Porto városáról lesz szó, ahol a 90-es évek második felében éltem és ahová azóta is viszonylag gyakran visszajárok.

Mivel a januárban foglalt jegyeink a karantén alatt okafogyottá váltak, ha még az idén nyáron el akartunk utazni, újabb jegyeket kellett vennünk: a helyzetre való tekintettel akkor vásároltam őket, mikor Portugália sárgából zöldre váltott, három héttel az indulás előtt. (Nem szimplán nyaralni mentünk, de erről elég ennyi.)

Korábbi beszámolók alapján arra számítottam, hogy majd csak lézengenek az utasok, hát, nem ezt tapasztaltuk, ugyanolyan sokan voltak a gépen, mint más években. A reptérre való belépés pillanatától a másik reptérről való kilépés pillanatáig végig maszkot kellett viselnünk - ahogy erre persze számítottunk is. Hőmérőzésnek nem vetetek alá minket se odafelé, se vissza.

Maga a repülés semmiben nem különbözött más utaktól, nem voltak kihagyva a középső ülések, bár ahogy ilyenkor szokás, egymás mellett egyébként is családtagok, barátok ülnek, meglehet, hogy két idegent már nem ültettek egymás mellé. Nem volt gond senki fegyelmével, talán egy még babakorú kislányt láttam maszk nélkül.

Portóba érve nyilvánvalóvá vált, hogy a portugálok sokkal komolyabban veszik a védekezést, mint ahogy ezt idehaza megszokhattuk: nem csak a maszkviselet általános (sokan az utcán is hordják, bár csak Madeirán kötelező, a kontinentális Portugáliában nem), de bármilyen zárt helyre belépve mindenki felteszi. Természetesen itt is érvényes, hogy a kávézókban, éttermekben a fogyasztás idejére le lehet venni, de nem láttam olyan pincért, akin ne lett volna maszk (máscara)  és egyiknek se az állán lógott.

A szállásunkra (rbnb) úgy jutottunk be, hogy egyáltalán nem találkoztunk a tulajdonossal vagyis az üzemeltetővel, mindent online beszéltem meg vele, azonnal válaszolt, bármilyen kérdésem is adódott. Makulátlan tisztaság fogadott, bár ez szerintem COVID-független, viszont az épületben érezhető volt a fertőtlenítő szaga.

Az üzletekben, bevásárlóközpontok bejáratánál sok helyütt ki van téve valamilyen fertőtlenítő folyadék, és elvárják, hogy használd is, persze sokan saját bejáratút is hordanak maguknál.

Jártunk tengerparti strandon, nevezetesen Espinho-ban, amely ismert fürdővárosnak számít: a korábban neten látottak alapján arra számítottunk, hogy majd valaki szemmel tartja, mikor telítődik a strand, ezért is mentünk korán, és azt hittük, ki lesznek jelölve minden társaság számára, hol tartózkodhat, de semmi ilyet nem tapasztaltunk, a strand ugyanúgy nézett ki, mint máskor. Voltak jó néhányan, de teljesen spontán lehetett távolságot tartani. Egyébként a homokos part és a jéghideg víz (16 ºC) mindenkié, senkinek eszébe nem jutna belépőt kérni, ugyanakkor WC, zuhanyzó is rendelkezésre áll (teljesen ingyen). Tudom, 850 km tengerpartot nehéz lenne magánosítani...

Nota bene, Espinho-ba az ottani 3 napos STCP turistabérlettel jutottunk el (az STCP azaz a Sociedade de Transportes Coletivos do Porto olyan, mint idehaza a BKK): a bérlet ugyanis nem csak Portón belül érvényes, hanem három környező városba is el lehet vele kirándulni: északi irányban Póvoa de Varzim (szintén tengerpart), délre Espinho, kelet felé pedig Valongo a végállomás. Turistajegyből kétféle van, a 24 órás (7 EUR) és a 72 órás (15 EUR) - rossz hír, hogy külön gyerekjegy nincs, tehát ők ugyanannyiba fájnak, mint a felnőttek.

• O Andante Tour 1 é válido durante 24 horas consecutivas após a 1ª validação e tem o custo de 7,00€.

• O Andante Tour 3 é válido durante 72 horas consecutivas após a 1ª validação e tem o custo de 15,00€.

A jegyeket már a reptéren meg lehet venni érkezéskor - ha metróval akarunk bemenni a városba, akkor vegyünk ugyanitt egy feltölthető jegyet is, már eleve feltöltik nekünk, ha kérjük. Automatában megvenni bonyolultabb, de előbb-utóbb muszáj feltöltenünk újra, és attól én agyvérzést szoktam kapni... (A metró egyébként nem jár túl sűrűn a reptérre, fél óránként van egy szerelvény, egy út 2 EUR.)

Portóban két múzeumba mentünk el, az egyik a Torre dos Clérigos (Klerikusok tornya): amelyben megtekinthető a templom, az egyházművészeti kiállítás és a torony is: a toronyban már egymás sarkát tapostuk, de ott is mindenki maszkban járkált, noha folyt rólunk a víz, mivel elég sokat kell felfelé menni... Odafent egy fiatalember játszotta a közlekedési rendőr szerepét, hogy a csigalépcsőn ne menjenek egymással szembe az emberek, egyébként mindenkitől megkérdezte, milyen nyelven beszél és portugálul, spanyolul vagy angolul tájékoztatott a tényállásról.

A másik hely a Villamosmúzeum volt (Museu do Carro Eléctrico), amelyhez legstílusosabban a 18-as nosztalgiavillamossal lehet lejutni (indulás például a Carmo-tól): itt sosincs tömeg (már tavaly is megnéztük), viszont vicces volt, mert ezen az egyetlen helyen hőmérőztek meg mindannyiunkat. Plusz megkértek, hogy egyik oldalon menjünk be, a másikon ki, de az egész múzeumban csak két ember volt rajtunk kívül, úgyhogy nem nagyon volt esély a keveredésre... Az STCP bérlet a villamosokra nem érvényes, azokra külön kell jegyet venni, ráadásul csak kártyával lehetett, kápét nem fogadtak el. Négyünknek 14 EUR-t fizettem, és mivel kiszálltunk a múzeumnál, visszafelé már nem jöhettünk ugyanazzal a jeggyel.

Akik szeretik a járműveket, mint az én gyerekeim, azoknak ez nagy élmény, ugyanakkor a vetítés, ami a portói tömegközlekedés történetéről szól, csak portugálul értőknek érdekes, mivel nincs angolul feliratozva. Innen mindenesetre megtudtuk, hogy korábban troli is közlekedett, de a kilencvenes évek közepén megszüntették a járatot.

Felültünk még a Gaia-n közlekedő lanovkára (teleférico), bár nem éppen olcsó mulatság. Egy út felnőtteknek fejenként 6 EUR, oda-vissza 9 EUR. gyerekeknek (5-12 éves kor között) egy út 3 EUR, oda-vissza 4.50. Családi jegy (két felnőtt, két gyerek oda-vissza): 22,50.

1 Sentido | Ida e Volta
Adulto €6,00 | € 9,00
Criança (5-12) € 3,00 | € 4,50

Bilhete Família:
2 bilhetes de "Ida e volta" de adulto e
2 de criança: € 22,50

Ezt is folyamatosan fertőtlenítik, kicsit megköhögtetett minket, amikor visszafelé beszállás előtt bepermetezték az anyagot. Csak szólok, hogy az "ajándékba" adott vaucherekkel nem sokat kezdhettek, mert a lehető legtávolabbi borospincébe szólnak, minket két idősebb úr vehemensen beszélt le arról, hogy másfél km-t gyalogoljunk a tűző napon hegynek felfelé, csak, hogy ihassunk pár deci portóit. Tavaly még fel tudtuk használni az akkori ingyen jegyeket, szóval itt azért tapasztalható némi romlás.

A Livraria Lello-ba idén se jutottunk be, pedig azt reméltem, hogy mutatóba se lesz turista: nos, lehet, hogy két héttel korábban nem volt, de augusztus közepén ugyanolyan tömeg áll a könyvesbolt előtt, mint tavaly húsvétkor. Na jó, lehet, hogy csak feleakkora, de így is kizárt, hogy beálljak. 25 éve úgyis többször láttam, azóta nem sokat változhatott.

Gyerekeim kedvenc boltja egyébként a Santa Catarina sétálóutcában a FNAC: én ide könyvekért megyek, ők meg műszaki cikkeket és játékokat néznek, például legót is lehet kapni. A Santa Catarina ugyanolyan tele volt, mint máskor augusztusban - nekem ez már túl sok, innen rövid úton menekülök általában. A Majestic előtt, amely a város legpuccosabb kávéháza, ugyancsak kialakult némi sor, mert csak úgy engedték be a népeket, ha volt szabad asztal... De ide is csak turisták járnak, mint a Lello-ba.

Van egyébként egy másik sétálóutca is, a Cedofeita (a Carmo-nál kezdődik): mivel ide sokkal kevesebb turista látogat el, lényegesen nyugisabb. Persze drága üzletek sincsenek, viszont ebédelni is olcsóbban lehet.

Idén csak ennyi fért bele a programba, de ha ott jártok, ne hagyjátok ki a portói tengerparti sétányt a Sajterőddel (Castelo de Queijo), a Ribeirát (a Douro-folyó partja), érdemes megnézni a Palácio da Bolsa-t (Tőzsdepalota), a Serralves parkot és múzeumot, a São Bento pályaudvart (lásd a fenti képet) a székesegyházat (Sé), a hidakat (Ponte Dom Luís I, Ponte de Arrábida, meg a régi vasúti híd). A Ponte Dom Luís I (ejtsd: primeiro) két szintes és mindkét szinten végig lehet gyalogolni, felül megy át rajta a metró/HÉV. Erre például a São Bento-nál fel lehet szállni.

Bicajosoknak külön fontos infó, hogy a metrón kerékpárt is lehet szállítani, ide másolom a szabályokat (portugálul és angolul), még csak fizetni sem kell külön. Persze igyekezzünk ne a legnagyobb forgalom közepén végrehajtani ezt a mutatványt, de most nem volt vészes tömeg a metrón (mint tavaly). Mondjuk az is könnyebbé teszi a dolgot, hogy a metró csak néhány helyen megy a föld alatt, és ott sem mélyen, vagyis ez igazából kéregvasút, így nem akkora gond elcipelni a biciklit a szerelvényekig.

Van lehetőség elektromos roller (trotineta) és biciklibérlésre, a rollereket nem hagyják az utca közepén, külön erre a célra kijelölt parkolókat láttam mindenütt: Ponto de Partilha (megosztó pont) a neve, őszintén szólva nem tanulmányoztam tüzetesebben a szabályzatot, és parkolóban rollert csak keveset láttam, bicajt egyet sem, a legtöbb üres volt. Hivatalos infók szerint 210 ilyen parkoló van szerte a városban, és 2100 járművel lehet "száguldozni", az egész rendszer meglehetősen új, csak június 1-től működik. Itt található a szabályzat és az interaktív térkép a parkolókról. Az árakról nem találtam infót, csak az appon keresztül lehet használni ezeket az eszközöket és csak reggel 6h és 22h között. Mondjuk a város olyan dimbes-dombos és olyan sok a macskakő, hogy ember legyen a talpán, aki itt bicajozik/rollerezik, de ha valamelyikőtök kipróbálta, akkor mindenképp mesélje el, milyen.

Nem minden a tiéd, minden a miénk! - szól a szlogen. Szerintem ez egy szimpatikus hozzáállás.

Ha valaki szeretne hozzászólni, látogasson el a Facebook-oldalamra, itt lezártam a kommentelést. Aki mostanság utazik, annak kellemes utat, biztonságos hazatérést!