Mindig is szerettem a közmondásokat – nem csak a magyarokat, persze, sőt, a nyelvtanulás egyik legérdekesebb aspektusa éppen a közmondások megismerésében és helyes alkalmazásában rejlik (helytelen alkalmazásuk meg nagyon vicces tud lenni).

Gimi előtt például bevágtam egy csomó latin proverbiumot, mert annyira szerettem volna már latinul tanulni. Nem volt haszontalan, egy részüket még most is tudom, bár biztos nem lennék képes úgy villogni velük, mint Déry János, aki egyszer azt nyilatkozta, hogy ő három latin közmondást ismer, de azzal nagyobb fejnek tűnik egy társaságban, mint egy klasszikafilológus. Na jó, ez persze attól függ, hogy ki az a bizonyos klasszikafilológus, biztos sose akadt emberére. (Itt alább egy klasszikus latin mondás portugál változata.)

A közmondások egy része persze fordítás, vagyis nemzetközi, a portugálok is tele vannak a Bibliából vagy a klasszikus kultúrából, esetleg az araboktól átvett proverbiumokkal. Jártam egyszer a Portói Egyetemen egy közmondásokról szóló szemináriumra, és csak kapkodtam a fejem, mert akkoriban nem sokat értettem az egészből. Persze még most is rengeteg olyan van, amelyről sose hallottam, vagy aminek a pontos jelentését nem látom át elsőre, de másodikra sem. Ezen az oldalon például potom 1029 portugál közmondás található.

De nem is akarok tudományos dolgozatot írni a témából, csupán néhányat prezentálnék azokból, amelyeket szeretek vagy érdekesnek találok. Kíváncsi vagyok, eszetekbe jut-e más nyelven hasonló, rokon értelmű mondás. Igyekszem olyanokat kiválasztani, amelyeknek nincs nagyon nyilvánvaló magyar megfelelőjük (vagy csak én nem tudok róla). Íme tehát egy kis csokorra való:

1) Dá Deus nozes, a quem não tem dentes. = Isten annak ad diót, akinek nincsenek fogai. [Amikor először hallottam ezt, könnyeztem a nevetéstől, de már nem tudom, mi volt olyan vicces, csak nagyon találónak éreztem.]

2) Quem parte e reparte e fica com a pior parte, ou é tolo ou não tem arte. = Aki elosztja és szétosztja, amije van, és megelégszik a legrosszabb résszel, az vagy bolond, vagy béna.

3) Antes só do que mal acompanhado. = Inkább egyedül, mint rossz társaságban. 

4) Quem casa quer casa. = Aki házasodik, az házat is akar.

5) Entre marido e mulher não metas a colher. = Férj és feleség közé ne tedd oda a kanalat. (Ne szólj bele a vitáikba.)

6) Não se apanham moscas com vinagre. = Ecettel nem lehet legyet fogni.

7) Quem faz um cesto faz um cento. = Aki egy kosarat készít, százat is fog. / Másképp: Não há duas sem três. = Nincs kettő három nélkül. (Negatív értelemben, vagyis aki kétszer hibázik, az harmadszorra is meg fogja tenni.)

8) Águas passadas não movem moinhos. = A víz, ami már elfolyt, nem mozgatja a malmot. / Másképp: Não adianta chorar pelo leite derramado. = Nem érdemes sírni a kiömlött tej miatt. (Nem érdemes a múlton rágódni.)

9) O pior cego é aquele que não quer ver. = A legrosszabb vak az, aki nem is akar látni.

10) Quando a esmola é grande, até o santo desconfia. = Mikor nagy az alamizsna, az még a szentnek is gyanús. [De milyen sokaknak meg nem - ebből élnek a csalók és szélhámosok...]

11) De Espanha, nem bom vento nem bom casamento. = Spanyolországból se jó szél, se jó házasság nem származik. [Nem, mintha bármi kifogásom lenne a spanyolok ellen.]

12) Não se fazem omeletes sem partir ovos. = Nem lehet anélkül omlettet csinálni, hogy szét ne törnénk a tojást.

A sor végtelen, ha valakinek van kedve folytatni, rajta!